Miért szavazok a Jobbikra?
Egy ereje teljében lévő, már nem fiatal, de még nem középkorú magyar férfi vagyok. Hajdú-Bihar megye bihari részén, a gúnyhatár közelében élek családommal. A hozzám hasonló korú emberekkel együtt egyetlen életcél lebeg előttem. Ez pedig az, hogy két gyermekemet nyugodt családi életben, tisztességes munkával tisztességesen tudjam eltartani. E cél érdekében igyekszem is mindent megtenni. Semmilyen politikai pártnak nem voltam és nem is vagyok tagja.
Figyelemmel kísérve mind a helyi, mind az országos politikai életet, az előző 3-4 választási ciklusban a parlamenti pártok nem tudtak számomra sem helyi, sem országos szinten olyan programot kínálni, amely a mindennapokkal kapcsolatban felmerült kérdéseimre megnyugtató választ tudott volna adni. Mindegyik párt részéről szó volt sok-sok milliárd forintról, GDP-ről, egy főre eső államadósságról. Ezek a dolgok azonban tőlem nagyon távol állnak. A magam fajta, egyszerű mindennapjait élő ember számára ugyanis az 1 milliárd forint is csak matematikai fogalomként létezik, hiszen a mai fizetések mellett ezt a pénzmennyiséget fel sem tudom fogni. A GDP, valamint az egy főre eső államadósság következményeihez viszont sok más embertársammal együtt nem értek. Véleményem szerint azonban ezekhez a fogalmakhoz az egyszerű embernek nem is kell értenie, hiszen ezért képezzük azt a rengeteg, manapság divatszakmának számító közgazdászt.
E körülmények miatt az előző választásokon azt a stratégiát választottam, hogy a baloldali pártokra elveim miatt nem szavaztam, a Fideszre viszont azért nem, mert legalább akkora csalódást okoztak, mint a baloldali pártok. Így szavazatomat leginkább az MDF-re adtam, egészen addig, amíg ténylegesen a higgadt, jobb oldali konzervatív politikát folytatta. Az előző parlamenti- és önkormányzati választásra viszont már a körülöttük kialakult furcsa helyzet miatt el sem mentem.
További visszatartó erő volt még a választásoktól az a hozzáállása a pártoknak, hogy igazából kivétel nélkül csak azt lehet hallani tőlük, hogy amit a másik oldal mond, az nem jó. Ez a legártalmasabb aljas kritizálás, ami nem előremozdítja a világot, hanem hátráltatja. Hiszen bárki bárkinek a dolgaira rá tudja mondani, hogy az nem jó, sőt, ha kell, még meg is tudja indokolni. Vitában szerintem nem ez visz előrébb, hanem ha megmondjuk a másiknak azt is, hogyan kellene csinálni azt, ami szerintünk nem jó. Két nagy pártunk vitájában azonban parttalanul folyik az ilyen értelmetlen kritizálás. Többek között ezért nem tud az ország fejlődni.
Hiányoltam ezek miatt az okok miatt a közéletből egy olyan pártot, aki nem tömi a fejemet tőlem teljesen idegen makrogazdasági mutatókkal, aki olyan problémákra nyújt megnyugtató megoldást, ami a mindennapi embert érinti.
Ebbe az űrbe robbant be a Jobbik. Ők az emberek helyzetével foglalkoznak, a család és az egyes ember felől közelítik meg a közösséget. Véleményem szerint ez a helyes út, hiszen az oly sokat emlegetett, kicsit túlmisztifikált állam azok mi vagyunk, valamennyi Magyarországon élő ember.
A Jobbik nem csak üres lózungokkal tömi az embereket arról, hogy munkahelyet kellene teremteni, közbiztonságot kellene teremteni, emelni kellene a nyugdíjat, a fizetéseket. Ők megmondják azt is, hogy hogyan tudják majd ezt megvalósítani. Egységes egészben gondolkodva közlik az emberekkel ezeket az elgondolásaikat.
Figyelve a mindennapi sajtót, az újságokat, valamint a mindenkihez eljutható televízió csatornákat, láthatjuk, hogy hamis képet igyekeznek kialakítani a pártról azokban az emberekben, akik a Jobbik tagjaitól nem értesülnek a munkájukról. Ha megnézzük bármelyik csatornán azokat a híradsokat, amelyek tevékenységéről szólnak, kivétel nélkül mindig a Fidesz, az SZDSZ, az MSZP, valamint az MDF véleményét lehet hallani róluk. Azonban a Jobbik megnyilvánulásait, melyek ezeknek a véleményeknek az alapját képezik, soha nem mutatják, vagy csak olyan részleteket mutatnak belőlük, melyekből az említett négy párt véleményét tudják igazolni.
Napi szinten elhangzik a nyilvánosság előtt a Jobbikra a fasiszta, rasszista, antiszemita jelző. Amennyiben azonban valaki komolyabb szinten figyelemmel követi megnyilatkozásait, nem arról beszélnek, hogy irtsunk ki embereket fajuk, bőrszínük, nemi-, vagy vallási hovatartozásuk miatt. Csupán csak az emberek mindennapjaiban megnyilvánuló olyan problémákat mondanak ki nyíltan, amit a többi párt ilyen-, vagy olyan ok miatt inkább igyekszik a szőnyeg alá söpörni. Azzal a véleménnyel pedig teljes mértékben azonosulni lehet, hogy aki Magyarországon él, az tartsa be a többségi társadalom normáit, és ne legyen csak azért kiemelten támogatva, mert eltér a többségtől.
Több párttól is lehet mostanában olyat hallani, hogy meg kell tartani a fiatalokat, az embereket az élőhelyükön, vidéken. Ehhez fűzném hozzá a saját példámat. Diplomás ember lévén különféle körülmények miatt arra kényszerültem több más társammal együtt, hogy a lakóhelyemtől 60 km távolságra lévő Debrecenben dolgozzam, mivel a lakóhelyemen szinte csak öröklés útján lehet munkahelyet találni. Így napi szinten 3 órát utazom, kockáztatva ezzel egy esetleges baleset veszélyét, hiszen a járművezetés egy veszélyes üzem. Ez azonban akár egyéni probléma is lehet. Nézzük meg ennek a lakóhelyemre gyakorolt hatását. Legkésőbb 6 órakor el kell indulnom otthonról ahhoz, hogy ne késsek el a debreceni munkahelyemről. Ilyen korán még a településünkön nincs bolt nyitva. Ez azzal a következménnyel jár, hogy reggelit, ebédet Debrecenben veszek magamnak. Továbbá havi 2 nagybevásárlással több ezer forintot tudok megtakarítani a debreceni bevásárló központokban. Így tehát a fizetésemet nem a lakóhelyemen költöm el. Emiatt igazából a településnek csak annyi haszna van belőlem, hogy a személyi jövedelemadóm egy részét megkapja, illetve hogy hazajárok aludni. Arról nem beszélve, hogy a tudásomat, tapasztalatomat és a hozzáállásomat nem itthon hasznosítom.
Ezt felismerve mondja azt a Jobbik, hogy igenis meg kell teremteni a munkalehetőséget a munka-képes emberek számára mindenhol. Hiszen, ha ezt nem tesszük meg, pár éven belül a vidék kihal.
Ez pedig a magyar embernek nem érdeke.
Nem tisztem ismertetni a párt programját, vagy méltatni azt. Ezt majd megteszik a párttagok, jelöltek a kampányidőszakban. Csupán azoknak a hozzám hasonlóan gondolkodó embereknek a figyelmét szeretném néhány dologra felhívni, akik azon gondolkoznak, hogy a Jobbikra szavazzanak-e, vagy senkire. Mielőtt ezt a felelős döntést meghoznák, próbáljanak meg korrekt tájékoztatást kérni a párt programjáról, munkájáról. Fogalmazzák meg kérdéseiket, hiszen a kampányidőszakban több fórumon is lesz lehetőség azokat feltenni. Hallgassák meg az arra adott válaszokat és így hozzák meg döntésüket.
Kétséges dolog lehet velük kapcsolatban az, hogy vajon akkor is ragaszkodnak-e elveikhez, ha ők is közel kerülnek a „húsos fazékhoz”. Ismerve jó néhány olyan embert, aki már komoly szinten kiveszi a részét a párt tevékenységben, olyan mértékű elszántságot lehet tapasztalni a részükről, amely erősíti a Jobbikra történő szavazást. Erősíti továbbá az a tény, hogy ez a párt sem politikailag, sem erkölcsileg nem sározódott még be a közvélemény előtt. Nem lehet felőlük korrupciós és más botrányokról hallani. Így mindenképpen meg kell adni a bizonyítás esélyét számukra, hiszen ahogy be lehet őket juttatni az országgyűlésbe, vagy az önkormányzati képviselő-testületekbe, úgy ki is lehet őket ejteni azokból.
Az én véleményem tehát az velük kapcsolatban, hogy minél nagyobb arányban adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy felkavarják a 20 év alatt Magyarországon kialakult politikai állóvizet, illetve eleget téve jelmondatuknak, elhozzák hazánknak a szebb jövőt.
Medve László
